A lyukas nemzeti zászló nem előre megtervezett forradalmi jelkép volt. 1956. október 23-án, a budapesti tüntetések során született meg spontán módon: a tüntetők a magyar piros–fehér–zöld zászlók közepéből kivágták az akkori államcímer képét. A megmaradó üres folt – a „lyuk” – néhány óra alatt önálló jelentést kapott, és a forradalom egyik legismertebb szimbólumává vált.
Mi volt az a címer, amelyet kivágtak?
1949-ben, a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadásával új államcímert vezettek be. Az úgynevezett Rákosi-címer szakított a hagyományos magyar heraldikai formákkal. Világoskék, kör alakú mezőben kalapács és búzakalász, fölötte vörös ötágú csillag szerepelt, az egészet búzakoszorú övezte, alul piros–fehér–zöld szalaggal. Az 1949-es alkotmány 68. §-a azt is kimondta, hogy a Magyar Népköztársaság zászlaja piros–fehér–zöld, közepén a Magyar Népköztársaság címerével.
Itt érdemes egy gyakran ismételt pontatlanságot helyretenni: nem sarló és kalapács volt a Rákosi-címeren, hanem kalapács és búzakalász. A címer ugyanakkor egyértelműen a szovjet típusú szocialista állami jelképrendszerhez igazodott.
Ez azért fontos, mert 1956-ban nem magát a magyar trikolórt utasították el. Éppen ellenkezőleg: a piros–fehér–zöld zászlót megtartották, és annak közepéből távolították el a rendszer állami jelképét.
A Kossuth-címer visszaállítása már a forradalom előtt követelés volt
A címer kérdése nem október 23-án merült fel először. A forradalmat közvetlenül megelőző egyetemi mozgalmak egyik követelése éppen a hagyományos magyar jelképek visszaállítása volt.
Az 1956. október 22-én a Budapesti Műszaki Egyetemen megfogalmazott követelések között szerepelt:
„A meglévő, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását.”
A különböző korabeli röplapváltozatok számozása eltérhetett, de a Kossuth-címer visszaállításának követelése egyértelműen része volt a MEFESZ programjának.
Ez megmagyarázza, miért volt a címer kivágása mindenki számára azonnal érthető gesztus: nem egyszerű rongálás történt, hanem egy már korábban megfogalmazott politikai és nemzeti követelés vizuális kifejezése.
1956. október 23. – megszületik a lyukas zászló
A budapesti egyetemisták október 23-án délután tüntetésre indultak. A Műegyetemtől, illetve más egyetemekről érkező csoportok a Petőfi-szobor és a Bem tér felé vonultak, majd a tömeg egyre nagyobbra nőtt.
A zászlókból ekkor kezdték kivágni a Rákosi-címert.
Az egyik legérdekesebb történeti részlet, hogy nem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, ki vágta ki az első címert, és pontosan hol született meg az első lyukas zászló. Egyes összefoglalók a Bem térhez kötik megjelenését, de a rendelkezésre álló dokumentumok nem teszik lehetővé egyetlen „első zászló” biztos azonosítását. Ezt a történeti bizonytalanságot a múzeumi források is hangsúlyozzák.
A Nemzeti Filmintézet kutatásai ugyanakkor egy rendkívül fontos képi bizonyítékot azonosítottak.
A Margit híd ikonikus zászlója
A tüntetők Pest felől a Margit hídon haladtak a Bem tér felé. A híd szigeti lejárójánál filmesek és fotóriporterek rögzítették a vonulást.
Bojár Sándor fotóriporter itt készítette el a lyukas zászlóról az egyik legkorábbi, illetve a Nemzeti Filmintézet szerint az első fennmaradt fotófelvételt; szinte ugyanebben a pillanatban filmfelvétel is készült róla.
A zászlóból a címert ekkor már korábban, még a pesti oldalon kivágták.
A híressé vált képen a tüntetők egy nagyméretű magyar zászlót visznek, közepén a kivágott címer helyével. A lyukon keresztül még az egyik felvonuló arca is látható. Ez a fénykép később az 1956-os forradalom egyik ikonikus képi dokumentumává vált.
Fontos: a címer kivágásáról ismert filmfelvétel nem eredeti
Ez különösen érdekes történeti részlet.
Sokan láthattak olyan korabelinek tűnő filmfelvételt, amelyen emberek kivágják a címert a zászlóból. A Nemzeti Filmintézet kutatása szerint azonban magáról az eredeti október 23-i címerkivágásról nem maradt fenn ismert filmfelvétel.
A később széles körben ismertté vált jelenetet 1957-ben Münchenben rekonstruálták a Magyarország lángokban című filmhez. A Filmarchívum a szereplők, a zászló és a fennmaradt eredeti felvételek összevetésével ezt egyértelműen elkülöníti az autentikus október 23-i képsoroktól.
Miért lett ennyire erős jelkép?
A lyukas zászló ereje abból fakadt, hogy egyszerre két dolgot mutatott meg.
A piros–fehér–zöld színek érintetlenek maradtak: vagyis a nemzeti identitást, Magyarországot és a történelmi folytonosságot jelképezték. A középső üres hely viszont azt mutatta, hogy a tüntetők eltávolították azt az állami jelképet, amellyel nem kívántak azonosulni.
Ezért a lyuk maga vált jelentéshordozóvá.
Vizuálisan különösen erős szimbólum, mert nem hozzáadtak valamit a zászlóhoz, hanem elvettek belőle valamit. Az üres hely mutatta meg, hogy mi az, amit a forradalom elutasított.
Ezzel párhuzamosan a Kossuth-címer a kívánt történelmi folytonosság és állami szimbolika egyik jelképévé vált. A forradalom napjaiban hivatalok, intézmények és sajtótermékek is használni kezdték.
Nem egyetlen lyukas zászló létezett
Ez is lényeges.
A „lyukas zászló” nem egyetlen konkrét tárgy neve. Sok száz vagy akár ennél is több zászlót alakíthattak át hasonló módon Budapesten és vidéken.
A jelenség nagyon gyorsan terjedt. A korabeli fényképek szerint lyukas zászlók jelentek meg:
- a tüntetéseken és felvonulásokon,
- épületek és lakások ablakaiban,
- forradalmi csoportoknál,
- járműveken és harckocsikon,
- valamint Budapest mellett vidéki településeken is.
A Nemzeti Jelképek történeti összefoglalója szerint még olyan esetek is előfordultak, hogy akiknek nem volt nemzeti zászlójuk, középen kivágott textilt vagy lepedőt függesztettek ki, ezzel idézve meg a forradalom jelképét.
A Széna tér valódi, fennmaradt lyukas zászlója
A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében fennmaradt egy különösen értékes eredeti példány.
A Széna téri felkelők nagyméretű lyukas zászlóját Szabó János, „Szabó bácsi”, a Széna téri fegyveres csoport parancsnoka vitte magával 1956. október 28-án. Kellner Lajos kapta a feladatot, hogy a zászlót kitűzze a tér fölé, a metróépítkezés egyik magas szerkezetére.
A forradalom leverése után Kellner a teste köré csavarva menekítette ki Magyarországról a zászlót.
A lobogó később sem egyszerűen emléktárgyként maradt fenn: emigráns magyarok nyugat-európai megmozdulásokon is használták. A rendszerváltás után visszakerült Magyarországra, majd Kellner végakaratának megfelelően egykori harcostársai a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozták, ahol történelmi relikviaként őrzik.
Mi történt vele a forradalom leverése után?
- november 4-én megindult a nagyarányú szovjet katonai beavatkozás, és a forradalmat leverték. A lyukas zászló azonban már ekkorra nemzetközileg is felismerhető jelkép lett.
A külföldre menekült magyarok magukkal vitték a szimbólumot, és az 1956-os emigráció megemlékezésein évtizedeken át megjelent.
A jelképpé válás erejét mutatja, hogy a Time magazin 1957 januárjában a magyar szabadságharcos alakját választotta az előző évhez kapcsolódó címlapjára, és a képen megjelent a lyukas magyar zászló motívuma is.
Magyarországon a Kádár-korszak hivatalos emlékezetpolitikája természetesen egészen másként kezelte 1956-ot; a lyukas zászló nyilvános használata ezért nem válhatott hivatalosan elfogadott nemzeti emlékezeti szimbólummá.
A rendszerváltozás után viszont újra teljes nyilvánosságot kapott. 2000-ben az 1956-os lyukas zászló bekerült a magyar történelmi zászlósorba is, mint az 1956-os forradalom jelképe.
